https://www.facebook.com/gabor.remenyi73/

Durva ez a karácsony, az üzletek lassan két hónappal az ünnep előtt sulykolják belénk az ünnepi hangulatot, aztán mikor eljön, hirtelen túl vagyunk rajta és nézünk ki a fejünkből, hogy ezért volt ez a hosszú ráhangolódás, készülődés? A kisgyerekesek ezt különösen érzik, milyen hosszú és szenvedéses időszak ez. Ugyanaz történik, mint a Shrekben amikor Szamár állandóan ezt kérdezi, hogy ottvagyunkmár, csak ez most mikorjönajézuska? Itt én érzem magam szamárnak... Volt ennek jó előre ráhangolásnak pozitív oldala is, mert az ajándék mennyiség csökkenésével lehetett fegyelmezni a kölköket. Egy rosszaság, mínusz egy darab ajándék a fa alól. Ezzel az lett a gond, hogy annyit rosszalkodtak már a gyerekek, hogy a fa alá nem kellett semmit rakni, sőt, a meglévő játékaikból is el kellett kobozni egy csomót. Természetesen a végén megkaptak mindent, ennek több oka is volt. Egyrészt jövőre több játékot el lehet tőlük venni, másrészt megfenyegetett a Jézuska, hogy tőlem meg elviszi a guminőmet a beépített anal intruder 2000-el együtt, ha nem kapnak ajándékot a gyerekek.
Mivel már október végén szembesültem a karácsony közeledtével, így volt időm még egy gyomrot növeszteni az ünnepi koszthoz. A készülődés közben még olyan stresszben van mindenki, hogy nincs étvágya senkinek, utána persze ez hatványozottan bepótlódik, ahogy túl vagyunk a takarításon. A felnőttek számára ez a 3 nap a családi együttléten kívül a zabálásról szól. Ha nem eszel, akkor sértődés van. Gabikám nem ízlik a húsos palacsinta? Még csak 14-et ettél... Annyi kaja volt, hogy ha nem romlana meg, akkor kitartana húsvétig (a húsvéti kaja meg újra karácsonyig...) Szerintem a gyomor nem is tud rendesen emészteni, nincs ideje rá, a megevett étel szinte ehető formában távozik az emberből.... 27-én kifejezetten jól esett egy kis pirítós, ebben az évben már nem is vagyok ennél laktatósabb ételeket fogyasztani.
A készülődés az utolsó pillanatokban a legstresszesebb, mindenki összevesz mindenkivel. Miért így áll a fa, miért tölgyfát vettél fenyő helyett, ki zabálta fel a szalonnás szaloncukrot, ki törte el a nagyi Szécsi Pált ábrázoló üvegdíszét, stb.., de mindezt csak azért, hogy ha este a Jézuska teleszórja a fa alját, akkor legyen mit megbocsájtani.
A gyerekek ragyogó szemmel bontották ki az ajándékokat és nagyon jót játszottak egész este a ....csomagolással, ez valami új dolog lehet, jövőre lehet ezt fognak kapni? :D
Ha valaki éhes, akkor szóljon, tudok küldeni még egy kis sült husit, de siessetek, mert már csak 47 kg maradt!

X-Faktor, ahogy én látom... készítsetek elő zsepit, mert nyomokban fikázást tartalmaz az írásom!
Először is le kell szögeznem, hogy azért néztem "kényszerből" mert a legnagyobb lányom nézni szerette volna és én is a közelében tartózkodtam, mert örülök, ha velem van. Hogy Ő miért nézte, azt nem írom meg természetesen. Gyakorlatilag a műsor negyedét láttam, úgy, hogy a fele reklám, a másik fele meg a konkrét adás. A reklámokat nem nagyon néztem, csak hallottam kintről, mert üvöltenek, a műsor másik felében meg ki kellett mennem, többnyire hányni, így lemaradtam a semmiről. Nem véletlen, hogy a reklámblokkok nagy része fájdalomcsillapítót reklámoz, kell a műsorhoz, ha nézni szeretnénk.
Alapvetően azért nem szeretem az ilyen vetélkedőket, mert semmi eredetiség nincs benne, külföldről átvett szarok, a versenyzők meg már ezerszer hallott számokat énekelnek, többnyire sokkal gyengébben, mint az eredeti.
A zsűri és a versenyzők megjelenése is rettenetes, mert vagy egy vak stylist öltözteti őket, vagy anyám a régi ruháimmal, a fodrász meg többnyire csak zselét és utána kompresszort használ. Az egyszámos Bájalex nem lett ma a "kedvesem", mert a "ruhája" egy idegen faj száműzött képviselőjét juttatta eszembe, nem egy embert. A másik srác (bocs, tényleg nem tudom a nevét) sem volt semmi a kis rózsás kabátkájában. Ha felvennék egy ilyet, a faluban, az öregek tanácsa odavetne a legvadabb bika elé, hogy hágjon meg! Ekkor mentem ki először hányni. Ez volt az első adás, amit láttam ebből az évadból, de egyben az utolsó is. 2 az 1-ben. Apropó, zsűri: jobb lenne, ha profi színészeket alkalmaznának, mert a mostaniaknak (is)annyira szánalmasan mű reakcióik vannak, hogy az már ijesztő, szerintem egy monitoron mutatják nekik, hogy éppen hogyan kell táncolva őrjöngeni, vagy riadtan nézni. Egy-egy őszintének tűnő megnyilvánulásról viszont azt kell gondolnom, hogy megjött az sms a gázsi utalásról és ezért látszik hitelesnek az öröm. Ahogy ma Gáspár Laci üvöltözött, az inkább arra volt jó a közönség lelkesítése helyett, hogy az elkóborolt tehenek önként bementek az istállóba még itt a falunkban is.
Rájöttem arra is, hogy mind a négy mentor műértő. Nem értik ez eredetit, csak a másolatot. Olyan fos volt a zenei felhozatal, hogy az meg hasmenést okozott. Énekes versenyen mit keres rap?? A beszéddel még nekem is lenne esélyem, de ez nem az a műsor.
Egy kis pozitív dolog, bár ez is negatívan indul: a végén volt ez a párbaj izé... szomorú, hogy az operát éneklő csodahangú és egyébként gyönyörű hölgy jutott ide. Szerencsére Ő jutott tovább. Az ellenfele megérdemelten esett ki, kizárólag zenei alapon, nem a kinézete miatt. Énekelniük csak azért kellett, mert hajbakapással simán a kopasz lány nyert volna és az nem lett volna fair.
Ami még említésre méltó, az a felesleges feszültségkeltés, mikor közlik az eredményeket. Eközben külön még az fájt, hogy Bájalex is kint állt a színpadon és bámulnom kellett az egész alakos kinézetét. Úgy sikerült megmenekülnöm ettől a vizuális molesztálástól, hogy felkaptam egy szelet rántott húst a szemem elé. Sosem láttam még panírt ilyen közelről, de egyszer ezen is át kellett esnem, igaz, még nem voltam rá felkészülve. Na de vissza az időhúzásra: állnak ott a szegény versenyzők, izgulnak, ezek az idióták meg húzzák az időt, kb. 0,3 szó/perc sebességgel beszélnek. Egy órabéres munkahelyen a műsorvezetőtől levonnák a kieső időt, az tuti. Mire végre kimondja, addig ájultan esnek össze többen is, de a fáradságtól, nem az izgalomtól. Én is elmentem ahogy a horror zene elkezdődött fürdeni, hajmosással egybekötve, körmöt vágtam, stb.. és még mindig nem árulták el, hogy kinek kell mennie. De én már tudtam! Nekem, mégpedig aludni....

Képzeljétek, kaptam ma egy ilyen üzenetet a messengeren:
"Hogyha szereted anyukadat akkor kuld el 20embernek ha nem 365 napmulva meghal bocsi de szeretem es felek" Itt a konkrét válaszom:
-Látom, nagy a baj, ha ebben hiszel...
Ebbe a helyesírásba is bele lehet halni, de arra inkább az eredeti szöveg írójának van esélye. A régi magyartanárom tutira megölné, ráadásul azonnal.
Durva lelkiismeret furdalásom lett, mert nincs 20 olyan ismerősöm, aki hisz az ilyenben és továbbküldhetném nekik úgy, hogy ne szakítsanak meg velem minden kapcsolatot, így konkrétan megöltem ma anyámat. Annyi jó azért van benne, hogy magának megrendezheti a temetést, mert hátha kihúzza a maximum időt. Ezt tudnám részletezni, de az már nekem is sok...
Egyébként ha ne adj Isten valakinek tényleg meghal az anyukája és nem küldte tovább, akkor az egész életében gyötrődni fog, mert itt volt a lehetőség? Vagy ha utálom, akkor írok egy ilyet és eleve nem küldöm tovább, hogy meghaljon?? Tudom, hogy morbidnak tűnik ez az okfejtés, de az alapötletnél nem morbidabb.
Sok ilyen üzenetet kaptam már, az ölelős szaros macitól, a szerencselófaszon át, mind ilyen továbbküldős szemét. Sosem küldtem még tovább, és csodák csodája nem lettem hajléktalan, nem rohadt le a p@csöm, nem változtam nővé és nem evett meg a jeti sem.. Nem értem, hogy mit várnak ettől a kiagyalók? Egy nyomorult üzenet hogy fog nekem gazdagságot hozni? Erre még így lájkot sem lehet kapni, és ugye ami nem kap lájkot, az nem létezik.
Csak úgy megjegyezném, aki nem osztja meg legalább 20 írásomat, annak ki fog folyni a szeme, ha elolvassa majd a következőt!

Ismét elém sodort a hűvös északi szél egy témát, vagy másnéven szemetet. Nem először találkoztam a jelenséggel, csak ez a mostani eset adott nekem kényszert, hogy koptassam a billentyűzetet. Van egy illető, akivel eddig majdnem napi szinten találkoztunk, a köszönést az önéletrajzába nem írhatná bele, mint erősséget. Sajnos az élet elsodort minket egymástól, stílusosan még elköszönni sem tudtunk. Egyik nap csoda történt, bejelölt a facebookon ismerősnek. Gondoltam kapok az alk...almon, mert biztos vannak rejtett értékei, talán azért nem köszönt sosem, mert a mondanivalója sokkal értékesebb, mint hogy a száját holmi etikai dolgok miatt koptassa. Szóval biztos voltam benne, hogy most megtudom az élet értelmét. Nem is kellett rá sokat várnom, mert hamarosan felugrott a messenger ablaka és a lássatok csodát! köszönéssel kezdődött az ÍRÁS, ami megváltoztathatja az életem. Gyökeresen. Ugyanis növényi eredetű terméket akart rámsózni és az összes mindenkire, akit be tudott jelölni. Ismeretségi körömben nagyon sokan jelezték, hogy szóljunk a kertésznek, mert előbújt a föld alól egy makacs gyökér és nem elég csak úgy átlépni rajta. A facebook ki is akadt egy napra a sok bejelöléstől és a sok bejelölés törlésétől.
Az első megkeresést már kitöröltem, gondolom elegendő jelzés, ha nem válaszolok, mondjuk… az idők végezetéig, de nem. A motivációs trénerek vizsgamunkái ezek az „üzletkötők”. Jött a következő megkeresés, ennek kezdetét idézem szó szerint:
Szia, Gábor!
Néhány napja megkerestelek egy üzleti lehetőséggel, amire nem reagáltál.
Gondolom nem volt időd tüzetesebben megnézni, vagy esetleg nem volt számodra aktuális.
Ez igaz, hogy-hogy nem 2 nap múlva iszonyatos szükségem lett aloe verás padlóburkolatra, hogy az otthoni mezítlábas járkálás közben is szívódjon fel a csí a talpamon keresztül a jobb fülemig.
Ezután jött az ömlengős marketingduma, hogy unikornisszarv kivonattól kezdve, mi mindent tartalmaz a termékük és ez olyan jó, hogy nem is értik, miért adják el ezt a csodát, mert a főnöke is ezt használja 547 éve és még mindig 30-nak néz ki.
Ismét idézek:
Most azt szeretném kérdezni, hogy bevehetnélek-e 1-2 zárt csoportunkba, ahol a
termékekkel kapcsolatos tapasztalatokat láthatsz, olvashatsz.
Csak így kérdőjel nélkül? Bevehetnél valamit, de nem egy zárt csoportba, hanem a nyitott szádba illetve nem engem, hanem egy bálnáét, hátha abban is találsz valami varázsszert, ami arra ösztönöz, hogy keress egy rendes munkahelyet.
Nem tudok, hogy vagytok vele, de azt hittem, hogy ez az MLM rendszerű szarság már nem működik nálunk, de ma is tanultam valamit!

Mielőtt belecsapnék a lecsóba, előtte idézek egyet a L’ecso című meséből:

A kritikus munkája sok szempontból egyszerű; keveset kockáztat, miközben élvezi helyzetét, hogy szabadon bírálhatja mások munkáját és tehetségét. Fürdőzünk a negatív kritikákban, amit jó írni és olvasni. De néha szembe nézünk a keserű igazsággal, hogy a világ nagy egészében, akár az értéktelen szemét, több értelemmel bírhat, mint egy frappánsan megírt vitriolos kritika. És vannak pillanatok, amikor a kritikus tényleg kockáztat; amikor felfedezi az újat és mellé áll. A világ olykor kegyetlen az új tehetségekkel, új alkotásokkal; az újnak támogató kell.
Anton Ego - L'ecso

Ezt az idézetet nagyon szeretem, ha nem látom, el sem hiszem, hogy egy mesében van, ami egy patkányról szól többek közt. A mostani írásom szintén a patkányról fog szólni, csak nem egyféléről, hanem pl. az önjelölt kritikusokról, megmondóemberekről, rosszakarókról gyűjtőnevükön a trollokról, azért is, mert az életem több területén és itt az oldalamon is feltűnt egy-egy. Ne ijedjetek meg, jól érzem magam, ezek „emberek” nem fognak visszafogni, inkább erőt és témát merítek belőlük.
Semmi bajom a kritikákkal, főleg, ha építő jellegűek. Kaptam már kommentben, privátban is, meg is köszöntem őket és amit tudtam, meg is fogadtam, talán azért is sikerült idáig eljutnom. Ezek után is szívesen veszem az észrevételeket, ha nem olyan, mint amiről írok. Ezt sem kell elfogadni senkinek, lehet köpködni érte, vagy el lehet gondolkozni, ki hogy érzi. Ha emlékeztek, akkor én kértelek Titeket, olvasóimat, hogy őszintén értékeljétek az oldalam. Kaptam 1-eket is a trolloktól, 3-mat is, de a többség nagyon jónak minősített és én a többség igényét szeretném szolgálni. Az a 3 illető keresse máshol a boldogságot, hátha valaki felfedezi a piaci rést és készít nekik egyet, „Oldal azoknak, akiknek semmi sem jó, még ez sem” oldalt. Tény az, hogy nyilvános az oldalam, nem vagyok közszereplő, az jön ide, aki csak szeretne, de ha valaki csak azért jön, hogy nyílméreggel átitatott nyálával fröcsögjön és összeugrasszon embereket, azt egyszerűen kitiltom. A mostani múzsám egy olyan írásom alapján ítélt el, ami nem is neki-róla szólt, ráadásul azt az egyet olvasta el. Nem szokott humoros blogokat sem írni, hogy ennyire szakértő legyen. Egy könyvet sem 2 betű elolvasása után minősítünk, max Mike Oldfield zenéjét lehet 2 hangból megismerni, de az más műfaj. Ha elolvassa mindet, ami már szerintem 100 fölött van, akkor elfogadom, de bocs, nem ebben a lekezelő stílusban, én ilyen vagyok, ráadásul az én kritikámat meg Ő nem fogadta el. Annyira feldűhíthettem azzal az 1 írásommal, hogy megírta a véleményét és még 3-szor átszerkesztette, mert ezzel próbálta jobbá tenni sok ember életét, de még a sajátját sem sikerült, az enyémet meg nem rontotta el. Ez van, ügyes is lehettél volna, meg intelligens is, de nem sikerült, ülj le, egyes! A kritikám lényege az volt, hogy ha nem tetszik, akkor tekerjen tovább, keressen olyan vicces oldalt, ami tetszik neki, én mindig így teszek, mert ha nem így tennék, akkor egész nap chamtrailt szórhatnék a facebookon. Valaki dolgozott azon is ami nem tetszik és ha nekem nem tetszik, attól még nem szemét, csak nem az én ízlésem. Vagy egész nap hívogatnom kellene a kereskedelmi rádiót, hogy szar zenéket toltok a hallójárataimba? Szerintem nem, eltekerek egy másik adóra, vagy kikapcsolom és kész. Megnéztem a munkásságát, csak az uszításból, meg majd én megmondomatutitmindenkinekmerténmindehezértek-ből állt, semmi pozitív. Valószínű, hogy valami betegségre lehetett pozitív, azért volt ilyen negatív. Lehet igazi irigyemre akadtam, mert tény, hogy közel 1100 kedves követőm van és jól érzik magukat velem, Ő meg hiába jár behúzott hassal, feszítve, imitálva az egész napi kétkezes dinnyehordást, 1-2 ember nyomott csak neki lájkot szánalomból, vagy lelkiismeretfurdalásból, mert 30 éve elvette tőle az olasz felvágottas szendvicsét az elemiben.
Próbálnám megérteni, hogy miből ered sokaknál ez az általános gyűlölet, rosszindulat, mi a célja? Ha egész nap ilyen lennék, már nem élnék, lelki értelemben biztosan, mert ez méreg szétterjedne a testemben, meg az aurámban is, előbb-utóbb megszűnne minden emberi kapcsolatom. Hogy stílusos legyek, szerintem reggel a wc-n, nagydolog közben jöhetnek az ilyen megnyílvánulások szorulás közben, mikor már nincs olyan háztartási tisztítószeres flakon, amit el lehetne olvasni. Ilyenkor jön a szikra, hogy van wi-fi a retyóban is, elő a tabletet, (az okostelefon már megalázó lehet, kisebbségi komplexust okozhat), ha nem megy a kakilás, akkor fossa a szót a neten. Politikai témát nem is merek írni, mert olyan billentyűzet lézerkardozás kezdődik el minden ilyen poszt alatt, amire sokan csak annyit mondanak, hogy megérett az emberiség a kipusztulásra. Ez persze elég erős kijelentés és senki nem gondolhatja komolyan, de akkor is sajnálatos, hogy idáig jutottunk.
A virtuális világ példái után egy kis valós élet is jöjjön.
Rengeteg ismerősöm van, sokukkal jóban vagyok, de biztos vannak egy páran, akik nem szeretnek és ez így van jól, nem felelhetek meg mindenkinek, de nem is akarok, nincs ezzel semmi baj. A baj ott kezdődik, mikor egy illető, aki mondjuk irigy rám, rajtam taposva próbál többnek látszódni, mint ami valójában. El kell szomorítsam, hogy ezzel nem több lesz, hanem az ellentéte, remélem nem nehéz kitalálni, mire gondolok, de nem akarok jelzőket felsorolni, automatikusan az élősködő egysejtűek jutnak eszembe, de még azokat is többre tartom, mert azok ösztönből cselekszenek, így inkább nem sértegetném őket.
Nekem még mindig az a tapasztalatom, hogy a mások segítése, felvidítása, megértése, stb.. sokkal jobban előrevisz, mint telehányni valaki munkáját csak azért, mert nem tetszik és ha szóváteszem, hogy valami építőt kérnék inkább, akkor az nem elég, hogy ugyan büdös és gusztustalan, de van benne sárgarépa… Bocsi, de nekem csak a répa kell, azzal tudok mit kezdeni, a többit elő se vedd! A személyeskedést próbálom kerülni, társadalmi jelenségeket próbálok kivesézni, mint pl ezt is.
Legyen szép napotok, bocs a témáért, de ki kellett írnom magamból, és köszönöm azt a sok jót, amit Tőletek kapok, vigyázok arra, hogy mindig értelmes párbeszéd legyen itt, még akkor is, ha a téma nem éppen vicces

Pár napja Budán voltunk a csodák palotájában csapatépítőn, szerintem minden nagyon jól érezte magát, a buszon a melegtől néha másokat is, de ezen segített a klíma. Abszolút józan volt a társaság, ami nagyon is jól jött több programnál később.

Élveztem a buszozást, mert végre nem nekem kellett vezetnem. Útközben elég volt egyszer megállni, nagyok vagyunk, kibírjuk sokáig pisilés nélkül, de az is lehet, hogy nem mertünk megszólalni? Megérkeztünk egy kicsit késve a célállomáshoz, mert a sofőrünknek annyira tetszett a környék, hogy kétszer körbevitt a kerületben. Az érkezéskor szembesültünk az első csodával, a welcome drink-kel. Ezzel be is rohantunk egy előadásra, amit a Jurrasic park első részében megismert tudós tartott, aki a filmben tojásokat lopott. Tőle egy kémiai bemutatót kaptunk, robbantgatott, rakétákat készített, meg le is fagyasztott mindent, vagyis ami nem égett el a tűzben, az kapott egy kis folyékony nitrogén. Ezután szétszéledtünk a kiállításokra, amiből kettő különösen érdekes volt. Az egyik a szabaduló szoba, de ezt megelőzte a wc, ez is egyfajta szabadulószoba volt, csak oda beszabadultunk, dolgozott a welcome drink….

Én először a 9D-s moziba mentem, amiről azt hittem, hogy a 9 széket jelenti, mert ekkora volt a mozi, de nem, a sok valós effekt miatt kapta ezt a nevet. Mielőtt bementünk, tanácsos volt kipakolni a zsebünket, nehogy kihulljon a film közben, ezért leadtam a telefonom, a kocsikulcsom és az anyukám műfogsorát is, amit elhoztam magammal, mert Ő szokta nekem előrágni az ételt és nem tudott most eljönni. Lekötöztek deréktájon minket a moziszékbe és elkezdődött a film. Le a kalappal, a hidraulika rázta, emelgette a székeket, kaptunk az arcunkba szelet, vizet, vibrált a szék is. A víz permetezésekor rossz érzés lett volna, ha a vásznon éppen egy allergiás elefántot mutattak volna be. A lényeg, hogy nagyon jó volt és minden a gyomorban maradt. Nekem adott egy plusz élményt is a mozi, mert reggel a gyógyszeremet elfelejtettem felrázni bevétel előtt. Kikötöttük magunkat a székből, de az én övem olyan szoros lett, hogy ha egyszer filmet csinálnak rólam, akkor egy nőnek kell eljátszania engem…

Pihenésképp megnéztünk pár kiállítást, nagyon érdekes és látványos volt mind, ezeket látni kell, nem tudom írásban visszaadni.

A végére hagytam még a szabadulószobát. Nagyon jó kis csapat jött össze, sikerült is időben kiszabadulni, elég jó kis rejtvényeket kellett megoldani, le a kalappal a készítők előtt. Mi egy baleseti sérült nőt próbáltunk életben tartani, erre 45 percünk volt, hogy stabilizáljuk az állapotát. Nagyon erős nő lehetett, mert a szervei az egyik fiókban voltak, mégis élt és megtalálás után sem kérte, hogy rakjuk vissza…

Ide kapcsolódik, hogy melyik az a kérdés, amire csak nemmel lehet válaszolni? -Alszol?

Melyik az, amire pedig csak igennel lehet válaszolni? -Sikerült kiszabadulni?

Az kalandok után a Buda Gourmet étteremben ebédeltünk, svédasztalos volt az ebéd, de megnéztem a feliratot, Lengyelországban készültek a székekkel együtt, tehát sehol egy svéd asztal. Kicsit féltem, mert még sosem ettem gourmet-t, ez kiderült, hogy ez mindenből van, pedig már majdnem panaszt tettem, hogy értem én, hogy padlizsános szarvasmirigy őzgomba ködben, rózsaolajmártással, de hol a rántott hús, sültkrumplival??

Természetesen nagyon finom volt minden de eltelt az idő és sajnos indulhattunk haza. A haza úton beszélgettünk egy jót, az egyik kolléganő széke széthullott és leesett róla. Úgy sajnáltuk…, hogy senki sem vette fel kamerával! Szóltunk a sofőrnek, hogy siessen egy kicsit, mert sehol sincs wi-fi útközben, anélkül meg nincs élet..

Hofit idézem, bocs ha nem pontos, a lényeg benne van: melyik a svéd asztal? Ott, ahol a szőkék vannak. Ebből ki lehet találni, hogy a svédasztalos ellátásról fogok írni. Főleg nyaralóhelyeken volt ez elterjedve, de most már egyre több étteremben lehet ilyen módon ebédelni, ez az, amikor odamehetsz és azt eszel és annyit amennyit csak szeretnél. Remélem, hogy lassan már kezdünk felnőni ehhez. Elmesélek egy-két tapasztalatot.

Néhányan ha egy üdülőhelyen fognak ilyen ikeás étkezésben részesülni, már az utazás előtt egy héttel nem esznek szinte semmit, illetve csak annyit, hogy legyen erejük mindenkit félrelökve berontani, és felkapni a legszebb rántott húsokat uborkával. Pont úgy, ahogy gyerekkoromban az öreg nénik mindenkit félrelökve dulakodtak fel a buszra a színes, csíkos zsákszatyorral az ülőhelyért, mert a KGST piacon megint árultak az oroszok vodkát és porzsákot a Rakéta porszívóhoz. Az utazás reggelén készülnek a plusz belső zsebek, mind nylon zacskóval kibélelve, de olyan profi módon, hogy a leves se szivárog ki. Eljön a kajaidő, a pincérek stresszben állnak az étteremben, tartva az ajtót, az éhes vendégek ugyanígy az ajtó másik oldalán, igazi éhezők viadala ez élőben. Kapunyitás, a tömeg megindul rendesen, mintha az életük múlna rajta. Mondjuk biztos van olyan, akinek igen. Futás közben hallom az egyik családfőt, osztja ki a feladatokat: Petike sültek, Julika saláták, Anya levesek, Mama maga meg fogja amit még lát. Elindul a harc a kajákért, így könnyen előfordulhat, hogy mákos bablevest kell vacsorázni, mert egy tányérba próbálnak mindent összeszedni a nagy kapkodás miatt. Egyszer a szomszéd asztalnál ülőknél volt számológép és konyhamérleg, hogy kiszámolják mennyit kell enniük, hogy ingyen legyen a szállás. Meglett az eredmény és kiderült, hogy elég sokat, ezért jóízűen elkezdték falatozni a tejszínhabos debreceni páros kolbászt, mind a 32-őt, amit sikerült összeszedni a süteményes pultról. Eközben az étteremben ablakában jóllakott sáskák kukucskálnak befelé és csak ámulnak, hogy van még mit tanulniuk. A legalja azért mégiscsak az volt, hogy volt olyan, aki elővett egy ételhordót és elkezdte megpakolni. Bár ő még nem ismerhette a nylonbélésű zsebek titkát. Aztán szálloda társalgójában este beindul a kajabörze, pl van egy mákosgubám, cserélem egy fánkra, vagy két sült csirkecombot adok egy sült hekkért. Érdekességképp egy kis kitérő: vegetáriánus, vagyok, de úgy, hogy csak olyan állatot eszek meg, ami kizárólag növénnyel táplálkozik.

Ha ezt külföldön látom, akkor sejtem, hogy melyik országból jöttek, szerencsére azért már egyre ritkábban. Megyek is vacsizni, itt nincs dulakodás!