https://www.facebook.com/gabor.remenyi73
A strandra menés 3 gyerekkel nem kis kihívás szombaton, ilyen iszonyatos hőségben, tudva azt, hogy több ember lesz a strandon, mint a turiban bálabontáskor. Már előtte nap el kell kezdeni pakolni és egyeztetni kell a családi pszichológussal is, hogy szombat este legyen otthon, mert biztosan felkeressük anyával. Természetesen a legfontosabb dolgok az indulás pillanatában jutnak a gyerekek eszébe, vagy utána, mint pl. a tekerőlant, a porszívó és a fejőszék. Odaraktuk, elindultunk. A célállomásunk a debreceni Nagyerdei gyógyfürdő volt.Egy kis információ, hogy adjon valami plusz értéket is az írásom, megosztom veletek azt, hogy ez a fürdő már csak ezen a nyáron üzemel ebben a formában, teljesen átépítetti a városunk vezetése és a párt 2019-re, tehát jövőre senki ne jöjjön ide, mert maximum a saját könnyeiben fog fürdeni a szomorúság miatt. Megérkeztünk, sorban állás, csak egy pénztárnál van kártyás fizetés (juj de ismerős ez). Bejutottunk, találtunk helyet is, közel a medencéhez, minden jó, a végén még nem lesz miről írnom Nektek, majdnem pánikba estem emiatt.
Mielőtt belemásznánk a dolgokba, egy icipici virtuális sétára viszlek Benneteket. Mikor gyerek voltam, akkor nekem ez volt a STRAND! Azóta nem sokat változott, csak kisebb lett és leamortizálódott. Remélem a vizet azért lecserélték azóta. A festések a kabinokon még az akkoriak most is, megnyaltam, az ólomtartalma is stimmelt, 1979-es késői szüretelésű Tiszai vegyi kombinát által érlelt festék volt a 3-mas gyártósorról. A beton is a régi, még megtaláltam azt a hatalmas vérfoltot, amit 1985-ben csináltam, mert megcsípett egy Hydrous piceus, ami a gyógyvíztől mutálódott, erről nem beszélek szívesen, mert akkor majdnem nő lettem emiatt.. De mondom, jó lesz ez, legalább a gyerekek megtudják, milyen jó kis gyerekkorom volt. Volt 1 méteres, 2 méteres és 4 méteres medence, ez a fürdő már előrevetítette a processzorpiac fejlődését 30 évvel korábban, nem semmi! Van még hullámmedence is, ez sem változott, a '85-ben indított hullámok még most is oda-vissza szaladgálnak benne.
Elindultunk a medence felé. Sok család be mert menni úgy a vízbe, hogy nem maradt senki vigyázni a cuccukra, de törölközővel le volt takarva. Az én elméletem szerint ez csak akkor biztonságos módszer, ha a törölköző alatt ott marad egy biztonsági őr, vagy egy pitbull terrier, ami már nem evett egy hete. Mindegy, mi nem mertük ott hagyni a cuccunkat, ezért csökkentett darabszámmal emeltünk a strand fényét és a medence vízszintjét. Jött az első akadály, a lábvizes medence. Ez arra szolgál, hogy a lábunkon megtelepedett gombát a hideg vízzel felébresszük és aktiváljuk. A gyerekek is ösztönöznöm kellett eme szent folyadék használatára, erre van egy módszerem, ennyit mondok nekik: Kis lépés ez egy embernek, de nagy lépés a már medencében lévő emberiségnek! Bementünk a gyógyvízbe, pancsikoltunk egy jót, tényleg jól éreztük magunkat. A medence tele volt mindenféle telepített spriccolós játékkal, a kicsi fiam különösen élvezte. Volt azért egy érdekes helyzet. Előkerült egy néger-afroamerikai ( a megfelelő rész aláhúzandó) nagyon aranyos kisfiú és beleállt a fiam gerjesztette vízsugárba. Nagyon élvezte mindkét gyerek a játékot, öröm volt rájuk nézni, ahogy nevettek és játszottak, csak a kisfiam még nem érti, hogy mit jelent ez a sötét bőrszín és Ő abban a hitben volt, hogy lemossa a kisfiúról a festéket :)
A meleg miatt ittunk sokat, rám jött a szükség, kimentem a medencéből és megkérdeztem egy a medencébe éppen befelé sétálótól, hogy merre van a WC? Visszakérdezett, hogy pisi lesz? Először azt hittem, hogy valami WC üzér, aki pisiléseket szervez feketén, olcsóbban, de nem az volt. Mondom neki, hogy igen, pisilni szeretnék. Válasz: tesó, akkor most jöttél ki belőle....
A gyerekekkel nem volt egyébként semmi gond, egyfolytában a vízben voltak, így mindenféle bazári szemét helyett csak levegőért könyörögtek egy-egy rossz merülés után, de azt meg tudtak venni maguknak is, meg benne is volt a belépő árában. Hazaindulás előtt már sokkal ki kellett őket szednem, hogy a napon szárítva eltűnjön az uszonyuk, de jöttek szó nélkül. Beültünk a kocsiba és le kellett tekernünk minden ablakot, mert olyan klórszagunk volt, mintha Debrecen főterét hypóval mostuk volna fel másodállásban. Mikor hazaértünk és a folyosón összefutottunk a szomszédokkal, Ők is azt hitték, hogy felmostunk és lábujjhegyen lépkedtek tovább, azt mondva, hogy bocsi-bocsi, hogy összejárkáljuk a folyosót.
Tényleg jó kis nap volt, csak sajnálom egy picit, hogy megint eltűnik a gyermekkorom egy fontos szelete, de remélem sokkal jobbá varázsolják. Remélem tetszett és osszátok meg azokkal, akik nem tudnak strandra menni, meg azokkal is, aki tudnak!
