Mielőtt belecsapnék a lecsóba, előtte idézek egyet a L’ecso című meséből:

A kritikus munkája sok szempontból egyszerű; keveset kockáztat, miközben élvezi helyzetét, hogy szabadon bírálhatja mások munkáját és tehetségét. Fürdőzünk a negatív kritikákban, amit jó írni és olvasni. De néha szembe nézünk a keserű igazsággal, hogy a világ nagy egészében, akár az értéktelen szemét, több értelemmel bírhat, mint egy frappánsan megírt vitriolos kritika. És vannak pillanatok, amikor a kritikus tényleg kockáztat; amikor felfedezi az újat és mellé áll. A világ olykor kegyetlen az új tehetségekkel, új alkotásokkal; az újnak támogató kell.
Anton Ego - L'ecso

Ezt az idézetet nagyon szeretem, ha nem látom, el sem hiszem, hogy egy mesében van, ami egy patkányról szól többek közt. A mostani írásom szintén a patkányról fog szólni, csak nem egyféléről, hanem pl. az önjelölt kritikusokról, megmondóemberekről, rosszakarókról gyűjtőnevükön a trollokról, azért is, mert az életem több területén és itt az oldalamon is feltűnt egy-egy. Ne ijedjetek meg, jól érzem magam, ezek „emberek” nem fognak visszafogni, inkább erőt és témát merítek belőlük.
Semmi bajom a kritikákkal, főleg, ha építő jellegűek. Kaptam már kommentben, privátban is, meg is köszöntem őket és amit tudtam, meg is fogadtam, talán azért is sikerült idáig eljutnom. Ezek után is szívesen veszem az észrevételeket, ha nem olyan, mint amiről írok. Ezt sem kell elfogadni senkinek, lehet köpködni érte, vagy el lehet gondolkozni, ki hogy érzi. Ha emlékeztek, akkor én kértelek Titeket, olvasóimat, hogy őszintén értékeljétek az oldalam. Kaptam 1-eket is a trolloktól, 3-mat is, de a többség nagyon jónak minősített és én a többség igényét szeretném szolgálni. Az a 3 illető keresse máshol a boldogságot, hátha valaki felfedezi a piaci rést és készít nekik egyet, „Oldal azoknak, akiknek semmi sem jó, még ez sem” oldalt. Tény az, hogy nyilvános az oldalam, nem vagyok közszereplő, az jön ide, aki csak szeretne, de ha valaki csak azért jön, hogy nyílméreggel átitatott nyálával fröcsögjön és összeugrasszon embereket, azt egyszerűen kitiltom. A mostani múzsám egy olyan írásom alapján ítélt el, ami nem is neki-róla szólt, ráadásul azt az egyet olvasta el. Nem szokott humoros blogokat sem írni, hogy ennyire szakértő legyen. Egy könyvet sem 2 betű elolvasása után minősítünk, max Mike Oldfield zenéjét lehet 2 hangból megismerni, de az más műfaj. Ha elolvassa mindet, ami már szerintem 100 fölött van, akkor elfogadom, de bocs, nem ebben a lekezelő stílusban, én ilyen vagyok, ráadásul az én kritikámat meg Ő nem fogadta el. Annyira feldűhíthettem azzal az 1 írásommal, hogy megírta a véleményét és még 3-szor átszerkesztette, mert ezzel próbálta jobbá tenni sok ember életét, de még a sajátját sem sikerült, az enyémet meg nem rontotta el. Ez van, ügyes is lehettél volna, meg intelligens is, de nem sikerült, ülj le, egyes! A kritikám lényege az volt, hogy ha nem tetszik, akkor tekerjen tovább, keressen olyan vicces oldalt, ami tetszik neki, én mindig így teszek, mert ha nem így tennék, akkor egész nap chamtrailt szórhatnék a facebookon. Valaki dolgozott azon is ami nem tetszik és ha nekem nem tetszik, attól még nem szemét, csak nem az én ízlésem. Vagy egész nap hívogatnom kellene a kereskedelmi rádiót, hogy szar zenéket toltok a hallójárataimba? Szerintem nem, eltekerek egy másik adóra, vagy kikapcsolom és kész. Megnéztem a munkásságát, csak az uszításból, meg majd én megmondomatutitmindenkinekmerténmindehezértek-ből állt, semmi pozitív. Valószínű, hogy valami betegségre lehetett pozitív, azért volt ilyen negatív. Lehet igazi irigyemre akadtam, mert tény, hogy közel 1100 kedves követőm van és jól érzik magukat velem, Ő meg hiába jár behúzott hassal, feszítve, imitálva az egész napi kétkezes dinnyehordást, 1-2 ember nyomott csak neki lájkot szánalomból, vagy lelkiismeretfurdalásból, mert 30 éve elvette tőle az olasz felvágottas szendvicsét az elemiben.
Próbálnám megérteni, hogy miből ered sokaknál ez az általános gyűlölet, rosszindulat, mi a célja? Ha egész nap ilyen lennék, már nem élnék, lelki értelemben biztosan, mert ez méreg szétterjedne a testemben, meg az aurámban is, előbb-utóbb megszűnne minden emberi kapcsolatom. Hogy stílusos legyek, szerintem reggel a wc-n, nagydolog közben jöhetnek az ilyen megnyílvánulások szorulás közben, mikor már nincs olyan háztartási tisztítószeres flakon, amit el lehetne olvasni. Ilyenkor jön a szikra, hogy van wi-fi a retyóban is, elő a tabletet, (az okostelefon már megalázó lehet, kisebbségi komplexust okozhat), ha nem megy a kakilás, akkor fossa a szót a neten. Politikai témát nem is merek írni, mert olyan billentyűzet lézerkardozás kezdődik el minden ilyen poszt alatt, amire sokan csak annyit mondanak, hogy megérett az emberiség a kipusztulásra. Ez persze elég erős kijelentés és senki nem gondolhatja komolyan, de akkor is sajnálatos, hogy idáig jutottunk.
A virtuális világ példái után egy kis valós élet is jöjjön.
Rengeteg ismerősöm van, sokukkal jóban vagyok, de biztos vannak egy páran, akik nem szeretnek és ez így van jól, nem felelhetek meg mindenkinek, de nem is akarok, nincs ezzel semmi baj. A baj ott kezdődik, mikor egy illető, aki mondjuk irigy rám, rajtam taposva próbál többnek látszódni, mint ami valójában. El kell szomorítsam, hogy ezzel nem több lesz, hanem az ellentéte, remélem nem nehéz kitalálni, mire gondolok, de nem akarok jelzőket felsorolni, automatikusan az élősködő egysejtűek jutnak eszembe, de még azokat is többre tartom, mert azok ösztönből cselekszenek, így inkább nem sértegetném őket.
Nekem még mindig az a tapasztalatom, hogy a mások segítése, felvidítása, megértése, stb.. sokkal jobban előrevisz, mint telehányni valaki munkáját csak azért, mert nem tetszik és ha szóváteszem, hogy valami építőt kérnék inkább, akkor az nem elég, hogy ugyan büdös és gusztustalan, de van benne sárgarépa… Bocsi, de nekem csak a répa kell, azzal tudok mit kezdeni, a többit elő se vedd! A személyeskedést próbálom kerülni, társadalmi jelenségeket próbálok kivesézni, mint pl ezt is.
Legyen szép napotok, bocs a témáért, de ki kellett írnom magamból, és köszönöm azt a sok jót, amit Tőletek kapok, vigyázok arra, hogy mindig értelmes párbeszéd legyen itt, még akkor is, ha a téma nem éppen vicces