Mielőtt belecsapnék a lecsóba, előtte idézek egyet a L’ecso című meséből:
A kritikus munkája sok szempontból egyszerű; keveset kockáztat, miközben élvezi helyzetét, hogy szabadon bírálhatja mások munkáját és tehetségét. Fürdőzünk a negatív kritikákban, amit jó írni és olvasni. De néha szembe nézünk…
Nem tudom, hogy vagytok vele, de kifejezetten gyűlölöm, hogy egy csomó mindenki mindenféle életbölcsességet osztogat meg a Facebook-on, csodálatos háttérképek előtt, ráadásul valaki másét. Már csak Szt. Martin, a masszázsszalonok védőszentjének zenéje hiányzik aláfestésként. Erre egyfajta válaszként…