Munkába menet Debrecenben a Derék utcán mindig azt érzem, mintha valami szexnegyedben járnék, el van b@szva a közlekedés, qrva lassan haladok, mert rengeteg a piros lámpa. Erről jut eszembe, ha környezetbarát módon távozok az élők sorából, akkor a ravatalozóban kiteszik a zöld hullám?
Ma hallottam(nem először), hogy szerelmes a szakácsnő, mert elsózta az ételt. Mi van akkor, ha nem volt szex este, egyszerűen elb@ssza az összes kaját, vagy ha kitornázta magát, akkor elspárgázza? Netalán ha berugott nagyon, akkor behányja a kaját a sütőbe? Ha hidegtálra vágyik, akkor betesz egy tányért a fagyasztóba?!!
Sajnos egyre jobban az a helyzet, hogy főleg a fiatalok beletemetkeznek az okostelefonjaikba, ezzel gondolom nem mondtam újat senkinek. Amin viszont érdemes elgondolkozni, hogy milyen helyzeteket szülhet ez, stb... Megpróbálom összeszedni az én szemszögemből: Egyszer le kellett ülnöm egy telefonnyomkodós társaságba, mert nem volt máshol hely. Ültem ott csendben, mindenki a telefonját buzizta, én pedig megkérdeztem, hogy ugye nem zavar senkit, ha nem nyomkodom a telefonomat? Elképzeltem, hogy nyár végére mindenkinek hófehér marad az arca, mert nem tud lebarnulni a sok lefelé nézéstől, de legalább a csontkovács szakmát fellendíti a sok kimeredt nyakcsigolya. Nem lehet majd azonosítani senkit ujjlenyomat alapján, mert elkopik. Amikor együtt vannak, azzal csetelnek, aki nincs velük, aztán ha hazamennek azokhoz, akikkel cseteltek napközben, és azokkal csetelnek onnantól, akikkel együtt voltak egész nap. Rövidítéseket használnak, egyik kedvencem a vagyok helyett a vok, pont az AGY hiányzik belőle. Képzeljétek el, ha ilyen rövidítéseket használnának a beszélgetés közben is Pataki Attila füle hallatára, azt hinné szegény, hogy az UFO-k megint elvitték a Szíriuszra. Engem sért az okostelefon elnevezés is, régen telefon volt csak. Engem sem hívnak okos Gabinak mostanában, pedig rengeteget fejlődtem. Gondolom azért bámulják egész nap a képernyőt, mert minden utasítás azon jön és mivel van pár dolog, amit sűrűn kell csinálni, ezért merednek a képernyőre, szerintem ezt is kiírja már néhány alkalmazás, hogy dobogjon a szíved, dobogjon a szíved, dobogjon a szíved, vagy ugyanezz, hogy lélegezz, lélegezz, rágj, rágj, stb.... Ha majd munkahelyet keresnek, rá kell majd jönniük, hogy egy cégnél alkalmazásban lenni mást jelent, mint a telefonon...
Külön kedvencem a ételfényképek, főleg mikor együtt esznek és lefotózzák a kaját, ami még előttük van, utána meg körbemutatják egymásnak a fotót a kajáról, amit amúgy is látnak. HÜLYÉK, OTT VAN ELŐTTEK AZ IGAZI KAJA SOKKAL JOBB FELBONTÁSBAN, AZT NÉZZÉTEK, SŐT EGYÉTEK!!!! Ja, igaz, előbb el kell indítani a rágj és nyelj alkalmazást..... Na, ez a téma is megvolt...
Nyereményjáték!!!! Minden ember életében eljön egy olyan pont, amiről fontos megemlékezni, mint pl az első pattanás tükörre való fröccsenése randi előtt, vagy az öregedéssel ez első volnalkód megjelenése a frissen mosott hófehér alsógatyán. Ilyen most ez is, hogy megszületett a jubileumi 14. bejegyzésem, ezt meg kell ünnepelni: a blogom követői, kommentelői és megosztói közt kisorsolok több nyereményt is, a leggyorsabb megosztó besétálhat az aurámba és ott eltölthet egy napot, teljes ellátással( ami azt jelenti, hogy végig látni fogom), legtöbbet kommentelő kap a csí-m ből egy csípetet és a legszerencsésebb blogkövető követhet egy egész héten át az utcán is, csak ne sétáljon be az aurámba, mert azt más fogja nyerni.
