A mostani témám egyre aktuálisabb, nincs olyan nap, hogy ne találkoznék vele. Sorszámilag nem stimmel, de mostanra érett meg a "cikkem", mert már régebben elkezdtem írni. Ez a munkaerő hiány és a munkaerő elvándorlás. 12 éve dolgozom ugyanott, tehát egyik oldalról nem érint a dolog, Viszont más szempontból nagyon is és egy el is vagyok keseredve, mert a nagylányom is közölte, hogy Angliában szeretne élni, ha elvégzi az iskoláit. Rendkívűl büszke vagyok rá, nagyon jól tanul és elkeserít, hogy már 15 évesen Ő és társai nem is gondolkodnak abban, hogy itthon építsék fel az életüket. Gondolkoztam, hogy milyen érvekkel tudnám őket itthon tartani, megpróbálom a szokásos módon szétszedni ezt is, bár ez nem feltétlenül vidám:
-Itt fizetheted be a legmagasabb adókat az egész világon, úgy, hogy közben jól keresel..., ja, nem...
-Sehol nincs ilyen bonyolult hivatali ügyintézés, mint Magyarországon, sőt ez egyfajta extrém sport
-Ha vállalkozni szeretnél, akkor készülj fel az extra járulékokra is, természetesen nem Te kapod
-Itt élünk mi, a szüleid! Á, ezt nem mondom, mert még hamarabb elmegy innen.. :)
-Végső elkeseredésemben elmondtam neki egy történetet, volt nálunk egy angol kolléga és egyszer kérdezte, hogy:
-Gábor, mi az a nagy sárga fényes izé ott fent, még sosem láttam ilyen szépet?
-Az? Az a nap!
Ezt lehetne még sorolni, így esélyem sincs az itthon tartásra, nem baj, marad a fészbukos élet...
Akik itthon maradnak, azokat tapasztalataim szerint 3 csoportra lehet osztani:
-Nem akarnak elmenni és szeretnek itt élni
-Akarnak, de nem tehetik meg, hogy elmenjenek
-Nem kellenek sem itthon, sem kint...
Az első kettőt nem piszkálnám, de a 3. csoportot taglalnám egy kicsit. Akinek nem inge.....
Van több ismerősöm is, akik állásinterjúztatni szoktak és azt látom rajtuk, hogy egy toborzás után éveket öregednek mostanában. Régebben az volt a jellemző, hogy egy állásra volt 10 jó jelölt, most ez megfordult, sőt, még romlott is az arány, 10 jó állásra van 1 rossz jelölt. A fejvadászoknak lassan szó szerint el kellene már fogniuk és megkötözve elszállítani a potenciális jelöltet az új munkahelyére, nehogy megszökjön. Akik után nem kapkodnak a cégek, általában kiemelten jó fizetést szeretnének, lehetőleg komoly munkavégzés nélkül. Ilyenkor kell közölni velük, hogy az állásra sajnos alkalmatlanok, de villalakóként még nagy karriert csinálhatnak, főleg, ha pornóztak előtte. Hallottam olyanról is, hogy az önéletrajzát még a helyesírás ellenőrzők fénykorában is durva helyesírási hibákkal tudta megírni és már vezető akart lenni. Én azt tanácsolnám neki, ha nulla tapasztalattal és ennyi tudással ezt szeretné, akkor szerezzen egy jogosítvány, mert máshogy nem lesz vezető... A fiatalság jó részének téves képzetei vannak a munkavégzéssel és a bérekkel kapcsolatban, sőt a tanulás fontosságáról is. Pl. ha a Messenger használatért fizetés járna, akkor sokan lennének gazdagok, de ezért nem fizetnek sehol. Külföldön sem. Sajnos az iskolákban sokszor az a menő srác, aki egyest kap, ez nagyon jópofa dolog lehet, sőt diáklányok tömegei dobják elé ennek a hősnek a bugyijukat, de egyállásinterjún csak egy nagy büdös nem felelt meg pecsétet kapna az önéletrajzára, már ha képes volt megírni, meg valahogy sikerült összelesni a vizsgán a kettesre valót, ennyi tudással el menni pizzafutárkodni egy pár évre, de ez nem egy nyugdíjas állás, mert járókerettel már nem olyan hatékony a kiszállítás.. Jobb esetben egy pár ilyen pofon az élettől és átgondolja az ember, hogy mégis csak változtatni kellene, pl. tanulni, rosszabb esetben meg celeb lesz, ha jó az alakja... egy kis herevasalás és kész a karrier. Az már csak ront a helyzeten, ha a szülők jómódúak (tisztelet a kivételnek), mert ebben az esetben rosszabbak, mint a gyerekeik, azt hiszik, hogy pénzért minden megvehető, de a tudás nem. Igaz nincs is rá szüksége a gyereknek, mert el van apuka cégében, akármilyen hülye.
Ne csak a fiatalokról beszéljünk, jöjjenek az idősebbek is. Hallottam olyanról, aki elkésett a felvételi beszélgetésről és még részeg is volt, gondolom bátorságot gyűjtött, mert a gonosz HR-esek félelmetes emberek ám. Egyszer én is majdnem közel mentem egyhez, de aztán nem. Az állást nem kapta meg, mert állni sem tudott rendesen, viszont jól érezte magát. Az italozás is eddig jellemzően az idősebb korosztály kiváltsága volt a munkahelyeken, mert valahogy fel kellett dolgozni, hogy olyan régóta egy helyen dolgoztak. Persze aki egy gyógyszergyárban nyomja az ipart a nyugtató gyártósor mellett, annak nincs szüksége italra. Fontos az idősebbek tapasztalata, én is egy öreg szakitól tanultam mindent, pl. forrasztani, mérni, meg hogy tudok úgy inni a cégnél, hogy ne bukjak le.
Kicsit kilépve a cégek világából, jöjjön a maszek világ egy szelete. Azt tudtátok, hogy a mindenféle javító és kivitelező mesteremberek mesehősök lettek? Mindegy, hogy jó, vagy rossz szakik. Szájról-szájra terjed a hírük, de még senki nem látta Őket, mert sajnos sokan elköltöztek az országból. Aki itt maradt (szerencsére), arra meg hónapokat kell várni és a fizetségük egy véka arany és a fele királyság. ( A véka az egy ilyen izé, amibe sok arany fér, a fele királyság meg azt jelenti, hogy ha hónap közepén jöna szerelő, akkor fél hónapig tartott a királyságunk, mert utána nem jut kajára). Ha nem tudtok a rendes szakira várni, akkor jön a kókány mester. A munkája végén megkérdezitek, hogy mester, mi volt a probléma, akkor minimum egy hétfejű sárkány leküzdését kell végighallgatni, ez jól megy nekik, mert gyerekkorukban jobban tanulták a mesemondást, mint a szakmát. Hibátlanul dolgoznak, ha mégis valamivel gond volt, akkor jön a hosszú magyarázat az ősrobbanástól kezdve, hogy ki, vagy mi volt a hibás, de nem Ő. Persze aki egy picit is átlát a mesén, az láthatja, hogy maga a szaki volt a probléma. Láttam is egy filmet a szakemberekről, amiben Mucsi Zoltán szerepelt és sajnos nagyon is valóságos volt.
A végére egy kis színes ismertető. Nemrég olvastam egy álláskeresős portál cikkét, "24875 jel, hogy nem a jó helyen dolgozunk, keressünk másik munkahelyet". Szerintem ezek semmi meglepő és forradalmi felfedezést nem közölnek, magától értetődő dolgok. Ha következő dolgokat tapasztalnám, akkor biztos lelépnék ezekről a munkahelyekről, elég vegyes a lista, de itt lehet válogatni, hogy ki mit bír elviselni:
-Nem kaptam fizetést, lenne egy-két KERESETLEN szavam a főnökhöz
-Egyik reggelre másik gyár van a régi helyén
-Ha dolgozok, akkor savba áztatott ostorral hajtanak
-A szokásos napi 6 sör helyett 2-őt kapok
-A reggeli welcome drink-ben nincs eper
Belépőt szednek a portán
-A munkahelyi masszőr késik 2 percet
-Piros lézerpöttyök van a hasamon, a cég tetején lévő mesterlövészek puskájától, stb...
Tiszta szívemből kívánom, hogy változzanak meg ezek a dolgok, szerintem gyönyörű hely Magyarország, ne hagyjuk tönkre menni és kiürülni. Tudom nem egyszerű, de szerintem most egy becsületes szaki jól meg tud élni.
