Már hetedik napja írok, többnyire éjszaka, de csak másnap napközben teszem ki, így több mindenkihez elér, ez az egy hét még nem sok, de nagyon szórakoztat és tanulok is belőle. Szerencsére a témák maguktól is jönnek, de már kaptam "felkérést" is, hogy milyen dolgok elé tartsak görbe tükröt. Ami sokat segít, hogy közben progresszív rockot hallgatok és cukor-, vagy kokainmentes kólát iszok, ezt az ország vegyésze majd eldönti. A tegnapi témám több mindenkit megérintett, volt, aki eléggé elkeseredett, na nem az írásomon, hanem a témáján, hogy hol tartunk. Többen azzal jöttek, hogy megértett az emberiség a kipusztulásra, a következő írásom pedig megérett a kiposztolásra, ez egy kicsit jobban hangzik. Ezért ma mindenképp jöjjön egy kicsit vidámabb téma, bár mivel magyarok vagyunk, mindenen tudunk háborogni. ( Utólag átgondolva nem is olyan vidám, de ne keseregjetek, ok? :))
Nyilvánvaló, hogy nem én találtam fel a spanyolviaszkos vásznat ezzel a témával, de ezen a dühöngés helyett megpróbálok szórakozni, remélem sikerül. Ha hosszú lesz, elosztom két napra, nehogy pupillaizomsorvadást kapjatok a sok olvasástól.
Kezdeném a kajafotókkal, ezen már rágódtam, ( höhö, kajafotón rágódtam) a mobiltelefonos írásomban ( 14-es. a szerk.) Szeretném érteni, hogy miért jó ez, ha világgá kürtölik az emberek, hogy pl. egy gyorsétteremben vettek egy nyamvadt rántott húst egy kis kimeredt sült krumplival ( a sznobok kedvéért hasábbal), vagy akármilyen keleti kaját az Ali baba és a 40 rablóhús nevű büfékocsiból? Megpróbálom összeszedni, hogy mi lehetne ennek a mondanivalója:
-van pénzem kajára, bibíí?
-nem tudok főzni?
-van kamera a telefonomban és nem félek pörköltszaftos kézzel fotózni?
-kimehetek munkaidőben a Piri bácsi kifőzdéjébe?
-mitől fogok ma iszonyatosan büdöseket eregetni délután, ha visszamentem a céghez?
-egyedül eszek és ha ételmérgezést kapok, tudják a mentők, hogy mitől lettem rosszul, nehogy a romlott csirkeszárnyra a romlott zergeherepörkölt ellenszerét adják be?
Ki tudja, melyik az igazi ok. Egy biztos, hogy szerintem ezek a fotók semmilyen hasznos információt nem hordoznak, még akkor is csak ritkán, ha kiírnak alájuk valamit. Nemrég valakit meg is kérdeztem, hogy ha megemésztetted ami a fotón volt, azt is kiposztolod? Gyakorlatilag megsértődött, pedig ha belegondol, akkor a széklete fényképéből a tv2 táltosa, vagy az ezo tv sámánkirálya a késő esti adásban miket tudna jósolni, attól sokkal boldogabb ember lehetne, de hát az Ő kakija, azt tesz vele, amit akar...
A szelfiket is idesorolnám, mert pl ha valaki azt akarja megmutatni, hogy hol járt, akkor húzza ki a belét a képről, mert eltakarja a tájat!!
Azt tudjátok, hogy milyen az elrontott szelfi? Néhány példa a teljesség igénye nélkül:
-Úristen, nem is én vagyok rajta!
-Kétszer is rajta vagyok ugyanazon a képen!
-Kétszer is nem én vagyok rajta ugyanazon a képen!
-Jesszusom, ez egy kajafotó rólam! Azaz ha egy szelfi a szavannákon készült, az egy aligátor kajafotója lenne...mert minden mindennel összefügg.
A következő kedvencem a mindenféle magvas idézet megosztása. Nem a vicces dolgokra gondolok, mert a jókedvet jó megosztani.Ezt Mogács Dániel nagyon jól szétszedte az egyik estjén, nagyon ajánlom megnézni, nem is szeretném túllihegni. Ha saját gondolat, akkor ide vele, szeretem az önálló gondolatokat. De ha valaki másé, akkor mit akar vele elérni? Így akarja közölni sok ember, hogy még nem döglöttem meg? Vagy most már tudom, mire jó ez a ctrl+c ctrl+v? Egyáltalán érti, amit megosztott? Ha igen, akkor vár az ezotv, exkluzív szerződéssel. Ha nem, akkor meg azért vár.
Legyen itt egy konkrét példa is:
A reggel gondolata.......
Más ember szeme láttára sírni majdnem olyan, mint meztelenre vetkőzni. Nem is tesszük akárki előtt, s ha igen nem büntetlenül......
Én kipróbáltam, egyáltalán nem olyan. Sírtam a karácsonyi családi vagyorán, tehát nem akárki előtt, kaptam zsepit, megvigasztaltak. Levetkőztem a vacsora közben, ugyanitt, meg akart lincselni a család, még akkor is, mikor a helyzetemet mentve pucéron sírtam. Aztán már csak a sok veréstől...A vége igaznak tűnhetne a gondolatnak, de az a sírásra vonatkozott és azért nem büntettek.
Óvatosan tehát az ilyenekkel, mert nagy gondokat tud okozni és ne a telefonotokkal örökítsétek meg a pillanatokat, hanem az érzékszerveitekkel és ne a fészbukon osszátok meg a barátokkal, hanem úgy, hogy együtt élitek meg!
