Tartottam egy kis írás szünetet, ugyanis kifogyott a tinta a billentyűzetemből. Meg dolgom is volt. Meg stb..., de itt vagyok újra.
Általában autóval járok mindenhova, ezért nehézkesen megy a járás, de tanulom. Az egyik nap kirándulni mentem a kicsi fiam oviscsoportjával. A kirándulás célállomás elérése vasúti utazással lett szervezve az élmény fokozása miatt (sikerült, a fiam nagyon élvezte a vonatozást) és emiatt logikusabb volt helyközi buszjárattal jönni-menni a vonatig.
Előbb legyen egy pár pozitív dolog: udvarias sofőrök, tiszta volt a busz és jött időben, nem, nem álmodtam, ez így volt tényleg! A probléma az utastársakkal volt-van és ez nem csak az én tapasztalatom. Ahogy megszokhattátok tőlem, ezt is szét fogom vicceskedni, amennyire lehet, bár nem vidám téma, és remélem lesz olyan ember, aki elgondolkozik rajta.
A szokásos elsőajtós felszállás után megvettük a jegyet. Innentől már nehézkes a dolog, mert az emberek nagy rész nem szeret beljebb menni a buszon. Ez az egyik, amitől sokan agyf@szt kapnak. Ahogy ezt is megszokhattátok tőlem, analitikus gondolkodással elkezdtem keresni az okokat:
-Ha már fölszálltam a buszra, akkor nem gyaloglok tovább egy métert se, mert ugye ha sétálni akarnék, akkor nem szállok fel a buszra...
-Nagyon sietek és a busz eleje hamarabb odaér a célhoz, főleg, ha csuklós, a vége még az előző faluban van.
-Farmotoros a busz és az utasok így biztosítják az egyenlő súlyeloszlást a jobb tapadás és gyorsulás érdekében, hülye érzés egy busszal úgy megindulni a lámpánál, hogy az első kerekek a levegőben vannak, pont mint egy motornál.
-Masiniszta az eredeti szakmája mindenkinek és hát ahogy a nótában is benne van, "elöl ül a masiniszta, hátul meg a..." és ami itt jön a szövegben, az nagyon csúnya dolog, azt meg senki sem szeretné, hogy sértegessék.
-Hallották valahol, hogy könnyebben boldogul az életben az, aki a Kormány közelében van..
Van egy másik érthetetlen dolog, az pedig az ülések használata.Ez már egy kicsit összetettebb dolog, tételesen kivesézem és sajnos inkább a fiataloknál tapasztalható. Mielőtt azt hinné valaki, hogy utálom a fiatalokat, ezt a feltevést el kell oszlassam, pl. a munkám során sok fiatalt segítek az elektronikai szakma tanulásban, jó látni, ahogy érdeklődnek. A média is foglalkozott ezzel rengeteget, hogy a terhes nőknek nem adják át a helyet. Ez csakis azért lehet, mert pl, ha egy hölgy legyen pl. 30 éves és várandós egy babával, akkor a két ember átlagéletkora 15 év, két 15 éves meg ne akarjon már leülni, ugye? Vagy azt gondolják, hogy a nagy pocak tényleg úgy védi őket, mint a viccekben? Ha igen, akkor nem kicsi a baj....
Amikor gyerek voltam, akkor mindig az ablakhoz akartam ülni, hogy nézzem a tájat. A mostani fiatalok nem, inkább leülnek a belső ülésekre és az ablak mellettit üresen hagyják, ha meg be akarnánk ülni, akkor szájhúzogatás a reakció. De miért van ez? Na, én tudom a választ. Az ablak mellett nagy a fény és nem látszik az okostelefon kijelzője, viszont belül látszik, ez tök nagy öröm, ezért ne üljön melléjük senki, mert akkor már a szomszéd is láthatja a kijelzőjét, és a kijelzőn bizalmas adatok vannak. Ezeket az adatokat pedig nem kellene félteni, mert olyan agyhalott kódolással írnak, hogy sokszor még ők maguk sem értik, vagy 200 szelfi készül hazafelé menet és ezt kell megosztani azzal, aki ott várja a buszmegállóban, biztosra kell menni, hogy tudja a barát, kit kell keresni leszálláskor. Ez viszont nem titkos információ, mert ezt láthatjuk telefon nélkül is.
Ennek az ülésfoglalásnak van level10-es szintje is, mégpedig az, amikor egy megfáradt hátitáskát is maguk mellé ültetnek. Kedves busztársaságok, itt a kiváló lehetőség, óriási pénzt lehetne vele keresni, a neve: poggyászjegy, ezt a repülőkhöz hasonlóan jó drágán adnám. Egy lehetséges magyarázata ennek a dolognak, hogy ha a táska az ölben maradna, akkor nem tudná kimeredten nézni a mobilt. Az is elgondolkodtató, hogy egy mai tininek miért olyan fontos, hogy azt a 10-30 percet ülve utazza? A probléma az oktatásban lehet, annyira kihajtják fizikailag is a sz@rt belőlük, hogy nem bírnak állni. Megtudtam, hogy a tesiórán követ, vagy szenet kell bányászni, sőt reggel a suli előtt a családi vadkender földeken kell kapálni, vagy trágyázni. Egyébként jó dolog ez az okostelefon, mert ez a modern struccpolitika eszköze, elég meredten bámulni a kijelzőt és megszűnik a körülöttünk lévő világ, ezért nem vette észre senki, hogy én is állva utazom a majdnem 4 éves alvó fiammal az ölemben, kivéve egy kedves erősen középkorú hölgyet. Olvastam már sok cikket ebben a témában, de volt egy olyan, amiben egy fiatal akadt ki, hogy felállították, de neki műlába van és nem látszott, ebből volt egy kis konfliktus. Teljesen igaza volt, de ismerjük el, hogy ez egy nagyon-nagyon egyedi eset, nem hinném, hogy kifogtam több olyan járatot is, amin 40 műlábú tizenéves utazik, leszálláskor ez be is bizonyosodott.
Ez kinek a hibája? Nem okolhatjuk kizárólag csak a gyerekeket, ez nevelés kérdése. Az a legfurcsább, hogy ezeknek a gyerekeknek a szülei még biztosan arra lettek nevelve, hogy legyenek udvariasak, nem csak a tömegközlekedésben, hanem úgy általában mindig. Nem kell velem egyetérteni senkinek, mert vannak még jó példák is, én tényleg ritkán tömegközlekedek, de amikor igen, akkor ezeket tapasztalom, a párom meg minden nap így megy munkába és napi szinten ebben él.
