A múlt héten a Nyíregyházi Állatparkban voltunk a gyerekekkel, nem akartam írni erről a napról, de annyi inger ért, hogy ha nem írnám le, akkor nem szórakoznátok. Előre bocsátom, a park az fantasztikus, nagyon jól éreztük magunkat, aki volt, az tudja miért, aki nem, az pedig menjen el legalább egyszer. Annyit elárulhatok, hogy állatok sokaságával fogtok találkozni, akár a ketreceken kívül is.
Elindultunk délelőtt és egy jó kis 70 km-es kocsikázás után meg is érkeztünk. Parkolót találtunk egy csomót, csak mindegyik felett volt már egy autó, így egy kicsit arrébb kellett mennünk, de nem volt vészes, jó idő volt és nagyon szép a parkon kívül is a környék. Odaértünk a bejárathoz, megkerestük azt a pénztárat, ahol lehet kártyával fizetni, mondjuk ma már ez vicces, hogy nincs minden pénztárban terminál, tekintve, hogy egy 4 fős család kifizeti egy Közép-Amerikai ország éves GDP-ét a belépőkre. Egy másik országét meg a büfékben.... Kérdezték a pénztárnál, hogy a fiam hány éves? ( ugyanis 3 éves kor alatt jelképes a belépő) Mi bevallottuk, hogy már elmúlt 3, már csak azért is, hogy vegyenek még terminált... Odaadtam a kártyát, lehúzták a mágnescsíkot, meg engem is. A bejárathoz sétálva óriási üvöltözésre lettünk figyelmesek, szóltam is a gyerekeknek, hogy nézzétek, már itt is van egy nagy majom féleség, de csak egy 3 gyerekes (viking) anya üvöltött az egyik gyerekkel, úgy, hogy a legkisebb a hátára volt kötve. Ahogy anya hadonászott, megfeszült a hátán a hordozó, összelapítva kicsit, így Ő is elkezdett üvölteni, ezért már az egész család sírt-üvöltözött, közben szegény apa próbált elsüllyedni. Ezután már mindenki elkezdett üvöltözni, mert másképp nem lehetett beszélni egymással a zajos famíliától. Az arra elhaladó autósok pedig elkezdtek kamerázni, azt hitték, hogy ez egy ordítós flashmob.
Bementünk végre ebbe a csodálatos labirintusba. Mint fentebb írtam, akit érdekel az állatvilág, inkább menjen el, mert nem a park lakóiról fogok írni. Az írási kedvet egy erősen középkorú apuka adta. Öltözete: sportcipő sportzoknival, kosaras bő térdnadrág és izompóló. Ezzel még nem lenne semmi baj, mert lehet, hogy sportoló az emberünk. Sajnos nem volt az, a mozgása egy haláltáncot járó lajhárt juttatott eszembe. De még ez is rendben lenne, ha nem ezzel a mozgással ment volna oda az egyik ketrechez, miközben durván feszített, hogy az ott pihenő madarat kibillentse a meditációból. Tette ezt úgy, hogy izmosan verte a ketrec oldalát és hangosan kurjongatott, hogy kelj fel köcsög madár... A családja értelmesebb tagjai próbáltak úgy tenni, mintha nem ismernék, nem csoda. Ha jól láttam, akkor később üldözték a gondozók, és azóta megtekinthető az első szabad szemmel is látható egysejtűként.
Egy másik ember "csodálta" a gorillát, ott pufogott, hogy milyen ronda, pedig elvileg emberszabású és ez sértő. Néztem az állatot, aztán az emberünket(retkes zsíros,kócos hosszú haj, koszos ruha, emberszag, stb... Megint a gorillát néztem, utána az embert. Gorilla-ember, gorilla-ember... Igaza volt, tényleg sértő, de a gorillára nézve...
Tipikusan megfigyelhető, hogy a honfitársaink egy része elsősorban élelmet lát az állatokban. Amelyikből nem lehet finom pörköltöt csinálni, akkor az az állat hülyeség. Lehet is hallani: -Te, Sanyi, nézd már ezt az izét itten, rémszarvas, vagy mi, meddig kellene ezt puhítani a bográcsban? Számukra készül is az új térkép, ehető állatok balra, azok az állatok, amelyek titeket esznek meg, jobbra.
Rengetegen dolgoznak azért, hogy ez a park szép és tiszta legyen és persze az állatok jól érezzék magukat amennyire lehet. Azért itt is vannak nem szeretem munkák, néztem az egyik gondozót, ahogy az elefántok ürülékét takarította el, nem kis meló, de gondolom már megint valami bakit csinált, mondjuk elkésett a munkából és már mehetett is büntiből Dumboékhoz.
A végére hagytam egy árusos sztorit. Vattacukrot akartak a gyerekek enni, de először nem volt az árus a helyén. Visszamentünk egy félóra múlva, akkor sem volt ott, de most láttuk, hogy napozik. Kérdeztem, hogy akarsz egy kis pénzt keresni? Mert akkor menni kéne a pult mögé, hogy cukorral mérgezd a gyerekeimet. Nagy nehezen felfogta, hogy ha két darab vattacukrot kérek különböző ízben, mert ennyi a választék is, akkor az azt jelenti, hogy mivel két félét árul, hogy mindenfajtából egyet kérek. Öregedtem 5 évet, mire megkaptuk az ehető és ízesített levegőt. Eléggé édes volt, megkérdezte a lányom, hogy mi lenne, ha nem lenne ennyire cukros? Mondtam neki, hogy kislányom, akkor most egy hurkapálcát kellene nyalogatnod!
Jó szórakozást mindenkinek!
