Hofit idézem, bocs ha nem pontos, a lényeg benne van: melyik a svéd asztal? Ott, ahol a szőkék vannak. Ebből ki lehet találni, hogy a svédasztalos ellátásról fogok írni. Főleg nyaralóhelyeken volt ez elterjedve, de most már egyre több étteremben lehet ilyen módon ebédelni, ez az, amikor odamehetsz és azt eszel és annyit amennyit csak szeretnél. Remélem, hogy lassan már kezdünk felnőni ehhez. Elmesélek egy-két tapasztalatot.

Néhányan ha egy üdülőhelyen fognak ilyen ikeás étkezésben részesülni, már az utazás előtt egy héttel nem esznek szinte semmit, illetve csak annyit, hogy legyen erejük mindenkit félrelökve berontani, és felkapni a legszebb rántott húsokat uborkával. Pont úgy, ahogy gyerekkoromban az öreg nénik mindenkit félrelökve dulakodtak fel a buszra a színes, csíkos zsákszatyorral az ülőhelyért, mert a KGST piacon megint árultak az oroszok vodkát és porzsákot a Rakéta porszívóhoz. Az utazás reggelén készülnek a plusz belső zsebek, mind nylon zacskóval kibélelve, de olyan profi módon, hogy a leves se szivárog ki. Eljön a kajaidő, a pincérek stresszben állnak az étteremben, tartva az ajtót, az éhes vendégek ugyanígy az ajtó másik oldalán, igazi éhezők viadala ez élőben. Kapunyitás, a tömeg megindul rendesen, mintha az életük múlna rajta. Mondjuk biztos van olyan, akinek igen. Futás közben hallom az egyik családfőt, osztja ki a feladatokat: Petike sültek, Julika saláták, Anya levesek, Mama maga meg fogja amit még lát. Elindul a harc a kajákért, így könnyen előfordulhat, hogy mákos bablevest kell vacsorázni, mert egy tányérba próbálnak mindent összeszedni a nagy kapkodás miatt. Egyszer a szomszéd asztalnál ülőknél volt számológép és konyhamérleg, hogy kiszámolják mennyit kell enniük, hogy ingyen legyen a szállás. Meglett az eredmény és kiderült, hogy elég sokat, ezért jóízűen elkezdték falatozni a tejszínhabos debreceni páros kolbászt, mind a 32-őt, amit sikerült összeszedni a süteményes pultról. Eközben az étteremben ablakában jóllakott sáskák kukucskálnak befelé és csak ámulnak, hogy van még mit tanulniuk. A legalja azért mégiscsak az volt, hogy volt olyan, aki elővett egy ételhordót és elkezdte megpakolni. Bár ő még nem ismerhette a nylonbélésű zsebek titkát. Aztán szálloda társalgójában este beindul a kajabörze, pl van egy mákosgubám, cserélem egy fánkra, vagy két sült csirkecombot adok egy sült hekkért. Érdekességképp egy kis kitérő: vegetáriánus, vagyok, de úgy, hogy csak olyan állatot eszek meg, ami kizárólag növénnyel táplálkozik.

Ha ezt külföldön látom, akkor sejtem, hogy melyik országból jöttek, szerencsére azért már egyre ritkábban. Megyek is vacsizni, itt nincs dulakodás!