Elég mélyen elaludtam tegnap este, éjfél előtt mégis felkeltett valami fura zörej. Felkeltem, már elég hűvös volt a lakásban, mert nyitva voltak az ablakok az elmúlt napok hősége miatt. Magamra tekertem egy plédet, hogy ne vacogjak. Megint hallottam egy furán csörgő hangot, mintha valaki félresepert volna egy halom törött üveget, de a fáradtságtól nem tudtam behatárolni a zaj irányát. A lakásunk közepesen nagy, van benne sok helyiség, bárhonnan jöhetett a zaj! Ismét hallottam.... Most már a félelemtől is elkezdtem remegni, görcsösen markolásztam a plédet magamon. Körbejártam a a szobákat, de nem láttam semmit. Remegő kézzel kutattam az éjjeli szekrényben a zseblámpa után, szerencsére nemrég töltöttem fel az akkuját, mert már napok óta rossz előérzetem volt, mintha figyelne valaki. Bekapcsoltan, körbejártam a lakást, nem láttam semmit, a családom békésen aludt. A nappaliban hirtelen egy fehér lebegő dolog ugrott be a lámpa fényébe, annyira megrémültem, hogy elejtettem a lámpát és lekapcsolódott. Percekig meg sem mertem mozdulni, csak hallgattam az erős és gyors szívverésem, izgulva, hogy az esetleges betolakodó ne hallja. Leguggolva a félelemtől egyre jobban remegő kezemmel kitapogattam merre lehet a lámpa. Mire megint el mertem indulni, az előbbi jelenség irányába irányítottam a fényt és megnyugodtam, hogy egy erősebb széllökés libbentette elém a nappali hófehér függönyét, eléggé szeles volt ez az éjszaka. Körbejártam a lakást, sehol semmi. Megint ez a fura zaj, de most halkabb volt, mintha kintről jönne, de lehet hogy a rettegéstől hallucináltam. A biztonság kedvéért úgy döntöttem, hogy kimegyek és szétnézek a ház körül, történtek már fura dolgok a faluban, az öregek meséltek egy furcsa szellemszerű lényről, amit az erdő mellett lakók szoktak látni, de lehet csak az alkohol okozta képzelgés hatása volt. Itt viszont volt valami a házunknál. Nem láttam semmit, nyugodt este volt, felnéztem az égre, csillagok nem látszottak rendesen, felhős volt az ég, de a telihold néha bevilágította az éjszakát, amikor előbukkant, akkor a távolból vonyítást lehetett hallani. Elindultam visszafelé. A fiam szoba ablaka előtt mentem el és akkor megint hallottam ezt a csörgő hangot és a fiam pont elkezdett álmában nyöszörögni... Örülten az aggodalomtól és a félelemtől rohantam befelé a kölyök szobájába, bármi is van ott, nem bánthatja a kicsit. Az ajtó előtt megálltam, levettem a papucsom és mezítláb lopakodtam a szoba felé. Egy picit még vártam arra is, hogy a szemem hozzászokjon a sötéthez, de nem sok sikerrel, időm sem maradt rá, mert megint megszólalt ez a fura zaj, mennem kellett és még a szél is feltámadt közben baljósan sivítva. Berontottam hadonásztam a kikapcsolt lámpával. Egyszer csak éles fájdalmat éreztem a lábamban, de mentem tovább és tovább, csak a fiamra gondoltam. Megint éles, szúró fájdalom, de most a másik lábamban, nem adhattam fel, de ahogy haladtam előre, egyre több volt a szúrás és elviselhetetlen lett a kín, ájultam estem össze, csak reggel tértem magamhoz, de még mindig éreztem az éjszakai borzalmakat.... A feleségem kérdezte, hogy miért aludtam itt a földön? Még mindig remegve meséltem el, hogy mit éltem át néhány órája. Csak mosolyogva csóválta a fejét, mire befejeztem. Ez megnyugtató volt, de egyben hátborzongató is... Annyit mondott csak: Az ablak nyitva maradt a kisfiú szobájában és a huzat hosszú földig érő függönyt lebegtette. A gyerek szétszórt játékai a lebegő függöny útjában voltak és ez fura hangot szokott kiadni. A szobáját meg szokás szerint megint teleszórta legóval... Többek közt ilyen nehéz szülőnek lenni! Szép estét mindenkinek!