Gondolkoztam, hogy mi legyen a következő témám. Beugrott egy hálás téma, az esküvő. Mivel már nem friss az élmény, leírom minél előbb, mert ahogy öregszem, úgy felejtek. 10 éve volt, de az előbb említett ok miatt nem állíthatom biztosan, hogy sosem felejtem el. Ez a második esküvőm volt, az elsőn nem tudtam ott lenni, mert dolgom volt aznap és el kellett mennem. Látjátok, ennyire kemény vagyok magammal és még egyszer nekimentem, hadd szóljon. Nem megyek bele minden részletbe, mert felesleges, meg ennyire erővel egyszerűbb megnézni az esküvői videót, de a nászéjszakáról is írok! Apropó, videó! Valaki végignézte már az esküvőjét, vagy bárki másét? Én még nem bírtam, nem igazon okoz boldogságot, ahogy JóskaPistaLaci bácsi részegen táncol, vagy ahogy a fehér ingét mutogatja, hogy milyen durván odaszáradt a pörköltszaft, miközben kiáll a zsebéből egy rántotthús.

Úgy döntöttünk, hogy amennyire lehet, megpróbáljuk olcsósítani a lagzin és keményen bevállalni a költségeket is, ne a szülőket terheljük meg vele. Ezért is szoktunk le a cigiről jóval előtte, bár jól jött volna a lagzi alatt egy pár dobozzal a stressz miatt. A falunkban volt megtartva a szertartás és a buli is. Szerintem az esemény szervezésekor gondolják meg legtöbben magukat a fiatalok, mert összevesznek. Mi is szívtuk egymás vérét eleget, de csak kitartottunk az esküvő és egymás mellett, meg már ki is volt fizetve minden… Van itt egy hagyomány, hogy az esküvő előtti napokban a rokonságból minden család hoz valamit a vacsorához, pl egy élő tyúkot, lisztet, tojást, stb…, de senki sem hozott hozzávalót a Lotaringiai quiche-hez ratatouilles lasagne-val!

Kezdtük a napot azzal, hogy nem akartunk fölkelni a fáradtságtól, de ott volt a fodrász és a sminkes, amíg a párom magához tért, a sminkes kisminkelte a fodrászt, mert ketyegett az órája. Én szerencsésen átaludtam ezt az időt. Nekünk férfiaknak könnyebb dolgunk van a készülődéssel, mert elég egy dezodor, azzal befújjuk magunkat, megmossuk a fogunkat és meg is fésülködünk vele. Ezen a napon tiszta zoknit és gatyát is kellett vennem, bár nem értettem miért, mert úgysem látszik. A lényeg, hogy kb 5 perc alatt készen álltam a fotózásra és az azt követő életünkre is. A feleségem szerintem még most sem készült el teljesen, de már nem számít, mert közben született két gyermekünk is. A fotózáson csak úgy sikerült mosolyognunk, hogy elszórakoztattam magunkat. Lehet, hogy ott kattantam be és azóta vagyok ilyen?? Nagyon nem szeretek szerepelni, így nagy kihívás volt az egész nap számomra, mert ez erről szólt. A falunkban van egy érdekes szokás, a szülői háztól gyalog vonul a násznép a házasságkötő teremig. Rendesen 5 perc séta, de most azt hittem, hogy sosem érek oda. Szerintem ezt azért találták ki, hogy a falusiak jól kiröhögjék magukat, hogy megint van két hülye, és a lassú séta miatt még meg is tudták jegyezni az arcunkat, főleg az enyémet kellett, mert én jöttem a kinti világból. Odaértünk végre, bementünk volna, de elhúzódott a válóper, ami előttünk volt, mert nem tudtak megegyezni a felek a malacokon, mert 11-et fialt a disznójuk. Nem nagy település, így minden ügy ugyanott zajlik le és ugyanazon a napon. Ránk került a sor, még egy megaláztató séta a nép előtt az anyakönyvvezető felé, a félrészeg haverjaim még most is kuncogtak, a szemetek… (Visszakapta mind, ne féljetek). Mielőtt összeadtak volna minket, több órás méltatás jött, hogy milyen jó gyerek voltam. Odasúgtam a páromnak, hogy szerintem összecserélte a szöveget a polgármester életrajzával… Eljött a lényeg, megjelöltük egymást a gyűrűvel, mint a madarász a befogott sasokat és jött egy jelképes gyertyagyújtás. Biztos tudjátok, hogy mi ez, de leírom: van 3 db gyertya, ebből kettő ég, egy pedig, ami a középső, az nem. A két égő gyertya az eddigi utunkat jelképezi, a nem égő meg az elkövetkező közös utat, ezt kell együtt meggyújtanunk. Annyira szabadultam volna már, hogy sietségemben levertem a közös gyertyát, a násznép meg elájult ijedtében. Gyorsan visszaraktam a tartóba, meggyújtottuk és hangosan közöltem a rokonsággal, hogy ez a kis közjáték azt jelképezné, hogy lesznek problémáink, de megoldjuk! Ezzel megmenekültem a lincseléstől, elindultunk az étterembe, ugyanúgy gyalog, keresztül a falun, de már nem röhögött senki, inkább sajnáltak, hogy ezeknek annyi...

Elértük az éttermet, kaja hegyek voltak, mert annyi tyúkot kaptunk, hogy ránk szállt volna a Greenpeace és a NAV, ha nem esszük meg mindet. Az izgalmi állapotom miatt nem tudtam annyit inni, hogy berúgjak, ezért is emlékszem még ennyi mindenre, szerencsére nem volt semmi gond, szépen lement csendben az buli, kisebb nézeteltérések voltak csak, alig kellett 10 embernél többet korházba szállítani. Ez azért volt, mert összekaptak a Zámbó Jimmy rajongók az Elvis rajongókkal, hogy ki a király. Megesik az ilyen is falun. Egyébként én pont a „zene” miatt akartam a legjobban berúgni, mert ezt a lakodalmas valamit nem tudom sehova sem besorolni. Szerintem azért kell ilyen „zenére” bulizni, hogy ez is rákészítsen minket arra, hogy a házasélet nem fenékig tejfel. Megértettem, hogy a rutinos lagzibajárók miért rúgnak be iszonyatosan! Mert tényleg csak így lehet erre szórakozni. Ne csak rosszat mondjak erről, nagy pacsi a „zenészeknek”, hogy hosszú órákig, sokszor egyedül tolják végig a bulit, nem lehet egyszerű úgy elviselni ezt a zörejt, hogy ők maguk gerjesztik. Másnap, hogy helyre tegyem a hallójárati ízléskárosodást, hallgattam egy kis légkalapálást markolóval.

Még megemlíteném a menyasszonytáncot, ezt sem úsztam meg, mert ez is itteni szokás, hogy amíg a férfinép a menyasszonyt taperolja végig tánc közben, addig a vőlegénynek a család női tagját kell táncoltassa. (Itt is elvárt lenne a taperolás, csak valahogy nem volt hozzá kedvem…) Pont nekem, aki nem szeret és nem is tud táncolni, kb úgy mozoghattam, mint egy felhergelt pávián, mint akinek egyben kikapta a gerincét valaki és nem szólt róla. Jutalomból a sok nőtől tiszta rúzs lett az arcom, de egy vadabb néni ijedtében megharapott, mert azt hihette a táncomra, hogy valami korai deszpaszító párzótánc, a vőfély segített az arcomról lefeszíteni a műfogsort és kaptam tetanusz oltást is.

Ígértem még a nászéjszakai tudósítást, mindent leírok Nektek, mit csináltunk, tudjátok, nincs tabu! Aludtunk. Ha ismertek olyan párt, akik hajnal 3-kor keltek, egész nap fodrász, fotó, esküvő, buli stb.., és nem összeestek, hanem egymásnak egy ilyen nap után, akkor adjátok át elismerésem nekik! Remélem a Tiétek is ilyen jó volt, ha volt jó sztoritok, jöhet!