A mostani írásomban minden szó igaz, csak nem biztos, hogy ebben a sorrendben.
Ma csodálatosan szép reggel volt, kellemes hőfok, napsütés és a hasmenésem is elmúlt. Szerintem az utolsó ok volt a legmeghatározóbb a reggel megítélésében. Elvittem a lányomat az iskolába, ahol a nyári ügyelet van, most viszik majd őket kirándulni. Az iskola előtt van egy nagyon durva fekvő rendőr, vicces volt látni, hogy egy apuka a méregdrága és új Mercedes terepjáróval úgy ment át rajta, mintha félne, hogy széthullik a kocsija. Na ezért nem veszek ilyen szar kocsit magamnak többek közt... Útközben láttunk egy hölgyet, aki a kocsijából kihajolva fotózott a forgalmat feltartva egy gólyát, aki a villanyoszlopon ült. Imádom én is a gólyákat, de inkább a szememmel csodálom, jobban tette volna a hölgy is, mert ahogy elhaladt a gólya alatt, az izmosan lefosta a kocsiját. Gondolom sokkot kapott a villanó vakutól. El tudjátok képzelni, hogy egy lassan haladó gépjármű szélvédője hogy nézhet ki egy 10m/s-al szabadon eső ipari adag gólyafos találat után? Leírhatatlan, ezért nem is teszem. Az ablaktörlő nagy kínkeservek árán, több liter ablakmosó felhasználásával is csak szétmaszatolni tudja. Utána szerintem kitörölte a fotót, de az emléket nem fogja tudni. Isten hozta a falunkban!
Elindultunk vidáman az előző kis közjáték hatására Debrecen felé a fiammal, én elöl a biciklin, Ő hátul a gyerekülésen, tiszta vadászgép érzés, csak valamivel lassabban haladtunk. Oda jár oviba én meg ott dolgozom. Néha szoktam egyedül is menni, akkor általában zenét hallgatok. Észrevettem, hogy ilyenkor riadt madárrajok rebbenek föl a susnyásból. Előbb azt hittem, hogy ez az Isten ajándéka, egyfajta Élet a földön természetfilm bemutatót kapok Tőle csak igaziban, de rájöttem, hogy valószínűleg énekelek a fülessel a fejemen és a hangom hatására fejvesztve menekülnek ezek a szerencsétlen védett állatok, remélem a Greenpeace ezt nem olvassa. A meséből ismert holló, hozzám képest Pavarotti és Ő csak simán elejti a sajtot, én viszont hozzá képest kiokádom... A két település közt nincs sok látványosság, csak szántóföldek, bár szeretem ezt a nyugalmat. Csodálatos dolog a felkelő nap sugarait látni, ahogy vidáman ránk veti a simogató fényét a szellő ringatta faágak közül. A levelek susogása, mintha a szférák zenéje lenne. Lelkünkbe olyan kimondhatatlanul végtelen béke költözik, hogy csak minimalista módon tudom kifejezni: - A kurva anyját, ez nagyon odabasz! Mivel már minden barázdát ismerek, így az autósokat is szoktam nézegetni, emiatt sűrűn tapasztalom, hogy rengetegen telefonálnak vezetés közben kihangosító nélkül és főleg a drága autóval közlekedők. Ennek az lehet az oka, hogy nagyon magasak lehetnek a törlesztőrészletek és nem futja már erre. Szeretnék ezen a sok szerencsétlen sorsú embereken segíteni, gyűjtést szervezek számukra, hogy kapjanak szabad kezet.
Amikor beérünk a városba, onnantól kezdődnek a látnivalók, mert változatossá válik a táj. Először is a vigyorgó Soros György plakátokkal szembesülök, ezek egyfajta kilométerjelzők a célállomásom felé, jobban szerettem, hogy régebben bikinis csajok reklámoztak motoros láncfűrészt lekvár szeleteléshez. Egyébként nem értek célt a plakáttal, mert az utolsón is Soros vigyorog... A kisfiam imádja a munkagépeket, Ő a markolókat nézi, én pedig azt, amit megmarkolnék. Igen, a Nőkre gondoltam, főleg, hogy itt a nyár és emiatt erősen befolyásoló tényező a vezetés koncentrálásában az öltözetük. Itt kérek elnézést az összes férfitársam nevében Hölgyeim a sok szemmel való inzultálásért. Aki esetleg teherbe esett ilyen módon, az jelentkezzem nálam és kiderítjük, hogy ki volt az apa! Itt megjegyezném, amit amúgy is mindenki tud, de tényleg a magyar lányok-asszonyok a legszebbek a világon! Próbálok dinamikusan haladni, hogy lássák a csajok, hogy milyen kemény ez az öreg, csak úgy hasít a gyerekkel maga mögött, viszont amikor elérem a hidat hegymenetben, akkor mindig teker mellettem egy pap is a biztonság kedvéért, hátha ott ér utol a végelgyengülés. Ráadásul csak akkor indulok neki a hídnak felfelé, ha nőnemű nincs a közelben (még szuka kutya sem) elkerülve a kudarcot-szégyent, ha a biciklivel együtt én is ledobnám a láncot. Amúgy lehet, hogy feleslegesen strapálom magam, mert általában mindenki séta közben a telefonja kijelzőjét bámulja, mintha nem is létezne a külvilág. Pedig láthatnának egy jó kis FILF-et, vagyis engem (aki nem tudná ez a MILF párja). Folytatjuk az utat a hídon lefelé, ilyenkor visszaáll a pulzusom 200-ról, de nem teljesen, mert a belvároson keresztül rengeteg sokk hatás ér, pl. cicanadrág hegyek, szemből érkező bicikliző hölgyek erősen előrehajolva, laza felsőben, stb... Azt hiszem, ki kell fejlesztenem a vakon tekerést, mielőtt baj lenne. Kikerülgetem szorgalmasan a kerékpárúton sétálókat, de nem bosszankodom rajta, mert végül is én megyek a járdán, így 1-1. Kirakom a tökmagot az oviban, az óvónéni megöleli, megpuszilja, én meg csak irigykedem, de egyszer összecserélem magunkat, ugyanúgy hívnak mindkettőnket, hátha nem veszik észre. Beérek én is munkahelyre, kilihegem magam, egyből az orvosi szobában kezdek, mert újra kell építeni a sejtjeimet. Hogy odabent mi történik, arról nem írhatok, meg úgy sem érdekelne senkit, hogy mi történik egy animal pornó forgatáson. Aztán belegondolok, hogy hazafelé még egyszer ugyanez, csak fordítva.
Jó ez a biciklizés, csak ne kéne mozogni közben..., na de komolyan, nagyon szeretem, tekerjetek Ti is sokat!
https://www.facebook.com/gabor.remenyi73
